RÖVID TÖRTÉNET:
Hazánk legrégibb kővárai közé tartozik a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos és belső várból álló nógrádi vár.
A vár keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a kezdetleges formában épült földvár már a népvándorlás korában fennállott. A későbbiek során az itt élt szláv és bolgár törzsek ezt felújították, megerősítették, és talán ez időben vetették meg a kővár alapjait is, melyet Novigrádnak, Újvárnak neveztek.
A honfoglalás idején, mint ezt Anonymus mondja: "Árpád vezér tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának (Castrum Nougrad) népét meghódítsák neki." A vár védői ellenállás nélkül adták meg magukat és a várat a magyar csapatoknak.
Okleveles adataink 1108-tól vannak az akkori királyi várról, melynek ebben az időben bizonyos Slauiz a várnagya és ispánja. 1138-ban, 1266-ban sőt még 1274-ben is, mint "castrum regium" szerepel. A budai káptalan 1299-i iktatólevelében "Castrum Novigrad" néven említik.
IV. László király I. Tamás váci püspöknek adományozta Nógrádot. Az adományozás valószínű, az 1274-1284-es évek között történt. Tévesnek látszik az a feltevés, mely szerint a várat I. Géza 1075-ben Áron váci püspöknek, vagy hogy II. Endre 1199-ben Boleszlo váci püspöknek adományozta volna hálából, amiért őt Imrével szemben támogatta, miután a fentiek szerint is még 1274-ben királyi várként szerepelt.
A tatárjárástól a XV. századig kevés adatunk van a várról.
A Zsigmond király halála utáni évtizedekben a huszita támadások ellen Szilassy Vince váci püspök erősítette meg falait, melynek nagyszabású kiépítése Báthory Miklós püspök nevéhez fűződik, aki 1475-1506 között, az olasz származású Traguinus Jakab építész tervei alapján hatalmas költséggel új épületekkel bővített, 30 láb mély és ugyanilyen széles, sziklába vágott árokkal kerítette, kutat fúratott és új tornyot, a belső vár öregtornyát építette meg, melynek falára a püspök 1483-as évszámmal ellátott sárkányrendes, három farkasfog-címerdíszes, vörös márványból készült., reneszánsz emléktábláját helyezték el. Ezt az emléktáblát a feltáráskor megtalálták a torony előtt húzódott sziklaárokban, a törmelék között.
Szapolyai János birtoka 1526-ban, kitől 1527-ben Ferdinánd serege foglalta el, és tartotta kezében 1544-ig, amikor Buda eleste után, a török közeledtének hírére Miskey István várkapitány az őrséggel együtt gyáván megfutamodott, a mint azt az egyik írásban olvashatjuk: " oktalan félelem miatt a védelem megkísérlése nélkül hagyták el a mieink a várat". Az elhagyott várat Mohamed budai pasa és Husszein esztergomi bég katonái harc nélkül szállták meg.
Mátyás főherceg, Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf fővezérek egyesített serege 50 évi megszállás után 1594 február 27-én szabadították fel Nógrádot. Az ismét végvárrá lett erősség védelmét Révay András kapitány parancsnoksága alatt 300 magyar és 300 német katonából álló őrség látta el. Miután a várat nem erősítették meg, bár erre nagy szükség lett volna, 1598-ban a török újabb támadást intézett ellene. Ennek ellenére a védők sikeresen verték vissza az ostromot.
Bocskai István erdélyi fejedelem 1605-ben török segítséggel foglalta el a várat, de az 1606.évi bécsi béke alapján a király kezébe került. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el, majd 1622-ben a nikolsburgi béke ismét a királynak juttatja vissza. Eszterházy Pál kapitány 1626-ban, Murtteza budai pasa vezette török csapatok támadásakor sikeresen védte meg a várat.
Az ostrom során sérült nógrádi vár megerősítését 1655-ben az Ország Rendjei rendelték el és annak őrizetére 150 lovas és 200 gyalogos katonát küldtek. Az Apaffy Mihály erdélyi fejedelemmel szövetkezett török csapatoknak 1663-ban Nadányi Miklós várkapitány a várat ellenállás nélkül átadta. Rövid 22 évi megszállás után 1685-ben a villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas rombolást végzett a védőfalakban, ezért a török a még épen maradt részeket is felgyújtotta, és a várat elhagyta. A vár török parancsnoka, Csonka bég késõbb kereszténnyé lett, és I. Lipót király nagyobb uradalommal jutalmazta meg.
II.Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a fejedelem többször sürgette Bottyán generálist a vár kijavítására és felépítésére. A vár kapitánya Földvári László 1709 májusában azt jelentette Bercsényinek, hogy az Károlyi János megtekintette és jónak találta. A vár megerõsítése azonban nem volt alkalmas arra, hogy komolyabb ostromot kiálljon, ezért a császári csapatok közeledtének hírére 1709 októberében a kurucok szétrombolták.
A császáriak rövidesen el is foglalták, és a még álló falakat lerombolták.

A nógrádi várhegy a falu déli szélén magasodik. Tengerszint feletti magassága 286 m, relatív magassága 50-60 m. A köröskörül meredek oldalú domb kiválóan védhető, a környéket uralja. A várból messze környék szemmel tartható.
Nógrád várának keletkezéséről nincs biztos adatunk. Anonymus szerint a honfoglaló magyarok itt már várat találtak, de ez vitatható. A vár a X.-XI. század fordulója körül már bizonyára állt, de erről a későbbi átépítések, bővítések miatt semmit sem tudunk. A XI. századtól már a váci püspök birtoka. Első ispánjának nevét 1108-ból ismerjük. Ezután sok adatunk van a várral kapcsolatban, Mátyás király uralkodása alatt Báthory Miklós püspök jelentősen bővítette a várat., 1527-től királyi birtok. 1544-ben a török elfoglalta, de később 1594-ben ismét magyar kézre került.
1663-ban a török újra elfoglalta és a kezén volt 1685-ig. Ekkor egy villám felrobbantotta az öregtoronyban elhelyezett lőporraktárat. A detonáció a falak jelentős részét is romba döntötte. A török ezek után magára hagyta a romos várat.

A vár alaprajza

A belsővárat mély sziklaárok választja el a szabálytalan alaprajzú mintegy 140x90 méteres külső vártól. A falakat három olasz rendszerű bástyát kialakítva a lejtőre alapozták, majd belülről feltöltötték, ezáltal az eredetinél jóval nagyobb területet nyertek. 1949-ben Héj Miklós vezetésével rövid próba ásatás folyt. A belső vár bejárata előtti szikla árokban a híd mederpillérét, a kapu szemöldökövét és Báthory Miklós 1483-ban készült díszes, vörösmárvány emléktábláját ásták ki.
A várba az Országos KÉK túrából kiágazó kék rom jelzésen juthatunk fel.